Érdekességek
Érdekességek
Tongwan
A Dahszia (Daxia) hun királyság fõvárosa, Tongwan, több mint ezer évig a sivatag homokja alatt pihent. Az õsi város, melyet Helianbobo hun vezér épített 419-ben, ma Kína Sanhszi (Shaanxi) tartományában van. A romos Tongwan még ma is tanúskodik arról a jólétrõl, amit valaha a nomád hunok a mai Kína északi határain élveztek. A kis híján 20 000 négyzetkilométeres Tongwan az Ordos-fennsík déli határán fekszik, a Mongol Autonóm Körzetben. A város egy kelet-nyugati tengelyen rendezõdik el, és három részre tagolódik: a külsõ városra, a belsõ városra és a palotavárosra. A külsõ város az egyszerû emberek lakóhelye volt. A kormányhivatalok és a nemesek rezidenciái a külsõ városban kaptak helyet. A palotaváros pedig a császári város "legbelsõbb szentélye" volt, hiszen itt élt maga Helianbobo. A történészek szerint 431 körül Tongwanban és környékén mintegy 40 000 hun nomád és han pásztor élt.
Hunok-Avarok-Magyarok
A hunok-avarok-magyarok a Káspi-tenger vidékérõl eredõ múltnak, - mintegy
sejtjeikben megõrzött tengerképességük emlékéül - határozott igyekezettel törtek
elõre az Adria felé és annak partjait el is foglalták. Hun-avar-magyar eleink adriai
tengerparti nép lettek.
Szkítia
Hérodotosz nyomán a szkíta és Szkítia fogalmak egyre inkább gyûjtõfogalmakká váltak. A középkori latin nyelvû földrajzi és történeti irodalom úgy tartotta, hogy minden keletrõl érkezett nép Szkítiából jött ki. Szkítia több hullámban bocsátotta ki magából a nomád népeket, melyeket Isten küldött a civilizált világ büntetésére. Ez a {35} középkori szemlélet még csak erõsödött a hunok 5. századi európai szereplésével kapcsolatban. Nem csoda, ha a 9. század végén a Kárpát-medencében megjelent magyarokat is Szkítiából jött népként fogadta az európai krónikás irodalom. S mikor a vad barbárból jámbor keresztényt faragott István király (legalábbis de jure), csak természetes, hogy a középkori keresztény Európa történelemszemlélete is átkerült hozzánk. Az udvari kultúra, a történetírás teljesen magáévá tette a szkíta elméletet. Középkori elbeszélõ forrásaink, Anonymus, Kézai Simon, a Képes Krónika stb. mind a szkítiai kijövetelrõl (exodus) beszél. Csáti Demeter így kezdi históriás énekét a 16. században: „Emlékezzünk régiekrõl, az Szcitiábul kijöttekrül.” Szcitia vagy Szcitia-ország tehát magyar õshaza lett, s az utóbbi névbõl téves elvonással alakult ki a honos magyar forma, a szittya (akárcsak Franciaországból a francia). A nemzeti romantika aztán, gondoljunk csak Dugonics Andrásra és Horvát Istvánra, szeretettel idõzik a magyarok szittya eleinél. Nagy pályát futottak be hát Hérodotosz szkítái míg szittya-magyarok nem lettek. Hérodotosz ritka kritikai érzékkel próbálta meg a tulajdonképpeni szkítákat a többi északkeleti barbár néptõl szétválasztani. Tudós attitüdjével azonban, úgy tûnik, egyedül maradt. Mûve nyomán Szkítia Belsõ-Ázsia mitikus elnevezése lett, egy zsák, amiben minden keleti barbár nép elfér. Ha ilyen általános értelemben fogjuk fel Szkítiát, ahogyan ezt már a 9–10. században értették, akkor sem az európai krónikások, sem magyar tanítványaik nem tévedtek nagyot. Valóban Belsõ-Ázsia, azaz az õ terminológiájukban Szkítia az a politikai és kulturális háttér, amelybõl a magyarság származott. Szkítia középkori tana mitikus megfogalmazása volt a magyarság keleti származástudatának, s ugyanazt mondta mitikus formában, amit ma tudományos eszközökkel próbálunk feltárni a magyarság kialakulásának vizsgálatában.
Ithaka
(Ithaki, Thiaki), a jón szigetek egyike; Kefaleoniától a 4 km. széles Viscardo-szoros választja el, 30 km.-nyire Akarnania partjától és 10 km.-nyire Leukasz szigettõl, 97 km2 területtel, 8280 lakossal. A hosszukás (24 km. hosszu és 7 km. széles), mészkõsziklákból álló szigetbe a középen a Molo-öböl nyulik be; az igy alkotott 800 m. széles földszoroson emelkedik az Aetosz-hegy, amelyen nagy kiterjedésü romok (Palaeo Castron), a néphit szeirnt Odysseus várának maradványai terülnek el, mig É-i részében van legmagasabb hegycsúcsa, a Neritosz (Anoge 807 m.). Egykori erdõi egészen elpusztultak és a termelt gabona sem elégséges a lakosság élelmezésére. A száraz, meleg, de egészséges klimáju szigetnek fõtermékei az aprószõllõ, amelybõl évenként mintegy 150 000 kg.-ot visznek ki, az olaj és a bor. Azonkivül fontos foglalkozás a halászat és hajózás. Fõhelye a Moloi-öböl partján fekvõ Vathi vagy Ithaki, püspöki székhely, (1889) 4605 begin_of_the_skype_highlighting (1889) 4605 end_of_the_skype_highlighting lak. Ezenkivül a legfontosabb hely Exogi (Oxoi). Közigazgatási tekintetben a sziget Kefallenia nomoszhoz tartozik. Odysseus hires hazája a középkorban Kefallenia (l. o.) sorsában osztozkodott; a török és kalózháboruk idejében lakossága egészen elpusztult.
Peking (Beijing)
Több kínai uralkodó is megtette székhelyének az ókorban és a középkorban is. A mai Peking közvetlen elõdjének a mongolok által alapított (1267) és felépített Dadu számít. A mongol hódítás után a korábbi Nanjingból ("déli fõváros") a kínai császár is áttette székhelyét Pekingbe (1403). A császárság megdöntése (1911) utáni zûrzavaros idõkben egy idõre újra Nanjing lett az ország fõvárosa, Peking nevét pedig többször is Beipingre ("északi béke") változtatták, de végül a kommunista hatalomátvétel után visszakapta a Peking (Beijing) nevet.
Bodajk
Már évszázadokkal a honfoglalás elõtt az avaroknak, majd a rómaiaknak is állandó településük volt ezen a területen. A történeti szempontból meglehetõsen megbízhatatlan Anonymus a Bodok hegy lábánál vezeti el a honfoglaló magyarok útját. Ha ez nem is felel meg a valóságnak, az kétségtelen, hogy ez a környék már abban az idõben a fejedelmi törzs birtokában volt. Bodajk középkori történetérõl nem sokat tudunk – bár szép legendákat õriz a nép az Árpád-kor ból – de az bizonyos, hogy a lakosai számára küzdelmesen teltek a századok, hiszen a közéletben lévõ csókakõi vár urai, a Rozgonyiak erõsen sanyargatták õket. 1543-ban Fehérvár elestével Bodajk is török kézre került és nagyrészt elpusztult, de a kedvezõ adottságainak köszönhetõen hamarosan újra benépesült. A török elûzése után, 1691-ben a Hochburg család kapta a csókakõi-móri uradalom részeként birtokul a falut. A 13. század elején még meglehetõsen szerény népességû település gyorsan gyarapodott. Amikor 1774-ben mezõvárosi rangot kapott, több mint 1200-an laktak itt. A lakosság száma a 19. század végéig tovább emelkedett egészen 2300 fõig. A századfordulót követõ váratlanul nagy arányú kivándorlás azonban erõsen megcsappantotta a népségét. Bodajk 1886-ban elveszítette mezõvárosi rangját, ezután a nagyközségek közé sorolták. Napjainkban is jelentõs település, amely kiváló idegenforgalmi lehetõségekkel büszkélkedhet.
Brisbane
Queensland allam fovarosa, kozel masfel millio lakossal.A kozeleben fekszik ket gyonyoru tengerpart, eszakra a Sunshine Coast, illetve delre a Gold Coast. A ket partszakasz kozul a Gold a turistak altal felkapottabb, itt terul el a Surfers Paradise.
Acre
(Akka, a bibliában Akko; agörögök és rómaiak alatt Ptolomais; a középkorban St.-Jean d" Acre), városSziriában (1881) 8000 begin_of_the_skype_highlighting (1881) 8000 end_of_the_skype_highlighting lak. (3000 keresztény); görög érsekkel, kikötõvel s élénkkereskedéssel (búzát, szezamot, olajat és darit visznek ki; európai árukathoznak be). A. eredetileg feniciai gyarmat volt, amelyet késõbb a zsidókelfoglaltak s az Aser törzs területéhez csatoltak. Egyike a kereszténységlegrégibb püspökségeinek, melyet már a II. század irói említenek. A keresztesháboruk alatt: 1104-ben bouilloni I. Baldouin, jeruzsálemi király vívta meg ésfoglalta el s az ott talált János-templom után St. Jean d"Acre-nek nevezte el.Ezentúl A. lett a keresztények fõkikötõje 1187-ben Szaladin szultán elvetteugyan a keresztényektõl, de már 1191-ben az angol és német keresztesek,Oroszlánszivû Richárd király és ausztriai Lipót herceg vezérlése alatt rohammalfoglalták el ismét e fontos hadászati helységet. A Szent-János keresztesvitézek helyezték ide fõhadiszállásukat s a reájuk bizott várat és kikötõtmajdnem egy századon át hõsiesen meg is védték a mindinkább hatalmasabba válómohammedánok ellen, míg végre 1291-ben El-Asraf egyiptomi szultán a várostelfoglalta. A mintegy 60 ezer fõbõl álló keresztény lakosság elesett, éhenhalt, vagy rabszolgaságba hurcoltatott. 1517-ben a törökök foglalták el A.-t.1799-ben Bonaparte két hónapon át hiába ostromolta, mert Sidney Smith, angoltengernagy a várost védelmezõ Dsecár pasának ágyukat és angolhadmérnöki éstüzértiszteket bocsátott rendelkezésére. A török-egyiptomi háborúban azegyiptomi fõvezér, Ibrahim pasa, 1832-ben A.-t is elfoglalta. A kutáhiaibékekötésnél fogva e kikötõvárost az egyiptomi alkirály birtokában hagytákugyan, az európai nagyhatalmak 1840-iki egyezsége következtében azonban osztrák-magyar,angol és török hadi hajóból álló hajóraj megtámadta, bombázás után elfoglalta sismét Törökországhoz csatolta.
Fekete Sereg
(Legio Nigra), Mátyás király állandó gyalog-katonasága, mely VII. Károly és XI. Lajos szabad-lövész (franc-archer) gyalogságával együtt, a legelsõ kisérlet volt állandó hadsereg szervezésére. Mátyás már 1459. szolgálatába fogadta Nankelreiter Nabugodonozor, Karaszki János és Korbel Márton cseh kapitányok gyalogcsapatait, évnegyedenkénti 4000 aranyforint fizetéssel. Majd 1462. a felvidéki csehek fõvezérének, Giskra Jánosnak hadait vette zsoldjába, abban a reményben, hogy a husz esztendei állandó csatározásban megedzett csapatokkal sikeresen szállhat szembe a törökök kitünõ janicsárságával. S 1462. ugyancsak hasonló szerzõdésre lépett Nagysarlón Komorovszki cseh vezérrel és társaival. Mátyás tehát épp ugy járt el ezen elsõ állandó sereg alapításánál, mint VII-ik Károly Franciaországban, ki a nagy hadjáratok befejezése után rablóbandákká átalakult zsoldos katona-csapatok javarészét kiszemelte, zsoldjába vette, fegyelmezte, ezekkel a hitványabbját megrohanta, megsemmisítette s ekkép a közbiztonságot az ország belsejében helyreállította. Midõn Mátyás 1465. több mint 20000 fõnyi állandó hadseregét szervezte, annak mintegy centrumává tette a már akkor mintegy 6000 cseh és rác zsoldosból álló F.t. Mig Mátyás király élt, a rendesen fizetett F. kitünõ szolgálatokat tett háboruban, béke idején pedig megbecsülte magát. De a nagy király halála után a F. fentartására szükséges évenkénti 400000 aranyforintot képtelen volt elõteremteni II. Ulászló kiürült kincstára. E miatt a fizetetlen zsoldosok 1492. Szegeden és vidékén a lakosok vagyona, becsülete és élete ellen hallatlan kihágásokat követtek el. Az országos csapássá vált zsoldos had megfékezése végett Kinizsi Pál, a F. fõparancsnoka, a török elleni hadjárat alatt, Dél-Magyarország minden hadban jártas emberét összeszedve, 1492. hirtelen meglepte a Halas mellett táborozó F.-et, s ádáz küzdelem után erõt vett rajta. A legyõzött csehek közül 4-500-an estek el, a többiek fogságba kerültek. Kinizsi a fõkolomposokat fölakasztatta v. kerékbe törette. Kevéssel ezután a F.-et egy külön királyi rendelettel feloszlatották. Tagjai közül a jobb katonákat a király, a nádor, az erdélyi vajda vették át seregükbe. Megmaradt része Ausztriában és Morvaországban kezdett a maga kezére vitézkedni, mig végre 1493. ott is szétverettek s F. név alatt többé nem verõdtek össze. Sokan francia zsoldba szegõdtek és a «hommes d"armes» és a «bandes noires» soraiban küzdöttek. Nevét a F. fekete ruhájáról és fegyverzetérõl kapta.
